A svájci mintabürokrata, aki 8000 helyett több tízezer embert mentett meg.
Carl Lutz (1895 – 1975) svájci származású diplomata 1942-ben került Budapestre. A svájci mellett ő képviselte a brit és az amerikai érdekeket is. A legsötétebb időben kollektív útlevelek, majd a nyilas hatalomátvételt követően védlevelek kiállításával, és az üldözöttek védett házakba juttatásával mentett embereket. Közreműködésével 76 lakóház kapott svájci védelmet Budapesten. Ezek egyike a Vadász utca 29. alatt található Üvegház (ma Carl Lutz emlékszoba található itt), ahol körülbelül 3000 zsidó ember talált menedéket. A magyar kormánnyal kötött megállapodás alapján 8000 ember kivándorlásához állíthatott ki megfelelő védettséget biztosító papírokat. Szándékosan félreértelmezve a megállapodást, a 8000 egyén helyett 8000 családra vonatkoztatta azt; ennek megfelelően további több tízezer ilyen védlevelet adott ki.
“Magunktól fedeztük fel, mi történik körülöttünk!”
– Gertrud, Carl Lutz felesége
A megmentettek száma egyes becslések alapján több mint 60 ezerre tehető. Járt az óbudai téglagyárban, a Duna-partra embert menteni, s a Hegyeshalom felé tartó halálmenetekből kiragadta, akit tudott. Együttműködött más diplomáciai képviselet munkatársaival, Raoul Wallenberggel, Angelo Rotta apostoli nunciussal és Friedrich Bornnal, aki a Vöröskereszt nemzetközi bizottságát képviselte.
1965-ben kapta meg a „Világ Igaza” címet. 1975-ben hazájában teljes csendben halt meg egy berni öregek otthonában.
Ha Sztehlo Gábor szobrától (XI. állomás) e parkig a Rumbach Sebestyén utcán jutunk el, útközben, a 7-es szám előtt, a járda aszfaltjában egy rézlemezt láthatunk. Botlatókőnek vagy emlékező macskakőnek nevezik. Rajta: Itt lakott / Schreiber József / sz. 1915 / kényszermunkásként / Nagycenken / megölték / 1945 januárjában Budapesten és más magyarországi és európai városban is több botlatókövet találhatunk az utcákat járva. Ezek Gunter Demnig német szobrászművész akciósorozatának részei, mellyel felhívja figyelmünket a II. világháborúban elhurcolt, megölt emberekre: adjunk tiszteletet nekik.
Kérdés: Szerinted mitől függ az, hogy van, akiről megemlékezünk, (még hőst is faragunk belőle), s van, akiről „elfelejtkezünk“?
Pihenőhelyek: A közeli Madách tér, a Dob utca és a Gozsdu-udvar kávézói, bárjai.