Cipők a Duna-parton

A Cipők a Duna-parton budapesti holokauszt-emlékmű. Szellemi alkotója Can Togay filmrendező, alkotója Pauer Gyula, Kossuth-díjas szobrászművész

1945. január 8-án este a svéd követség Üllői úti épületéből a nyilasok 154 embert elhurcoltak a Duna-partra. A svéd követség alkalmazottja, Szabó Károly vezette fegyveres rendőrök kiszabadították az üldözötteket. Egy tanúvallomás szerint: „A Duna-parton arccal a víz felé álltak, amikor a felmentés megérkezett.”
Ez a hely is, ahogy a budapesti Duna-part több pontja, brutális gyilkosságok emlékeit őrzi. A nyilasok kegyetlenségének és a magyarországi zsidóüldözésnek szimbólumává vált. A Duna-parti kivégzésekről a mai napig szélsőségesen eltérő képzetek élnek e társadalom tagjaiban. Ez az eseménysor hosszú ideig tabunak számított, talán ma is az.
A nyilascsoportok 59 nap alatt, mely az első és az utolsó kivégzés között telt el, közel 3600 főt végeztek ki. Éjszakánként a Duna-partra kísért csoportok átlagos létszáma 30 főre tehető. A legyilkoltakat a Dunába dobták. (in: Ungváry-Tabajdi, Budapest a diktatúrák árnyékában)
A kivégzőhelyek közül néhány: Szent István park, a pesti szállodasor, Ferenc József rakpart, Batthyány tér, Szilágyi Dezső tér.
A legtöbb gyilkosságot a Lánchíd pesti hídfőjénél követték el. Az áldozatok 99%-a budapesti zsidóság köréből került ki. A csillagos házakban élő, majd a gettókba költöztetett zsidók közül a nyilasok részben teljesen véletlenül, részben rablási, zsarolási szándékkal (besúgók alapján) válogatták ki azokat, akiket a nyilas házakba hurcoltak, majd onnan a Duna-partra tereltek. Alkalmanként az őket bújtató, állampolgárok is a kivégzések áldozatai lettek. (Közülük legismertebb a boldoggá avatott Salkaházi Sára nővér sorsa.)

Mindezt a hivatalos leírások 1989 előtt állított „szemérmes emlékművek” évtizedekre elhallgatták. Az antiszemita elbeszélések, zsidó- vagy cigányellenes megnyilvánulások azonban ma is megjelennek. Ugyanakkor a legújabb emlékezetpolitikai törekvéseket mutatja, hogy 2010-ben a budapesti rakpartok egyes szakaszait az embermentésben részt vevő személyekről (gróf Esterházy János, Slachta Margit, Angelo Rotta, Sztehlo Gábor, Friedrich Born, Raul Wallenberg, Nina és Valdemar Langlet, Salkaházi Sára, Jane, Haining, Carl Lutz) nevezték el.

Pihenőhely: a rakparti sétány padjai, a közeli Szabadság tér kávézói.

“Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.”
_{– József Attila}